Álmodtam, álmodtam
egy szépet.
A nap ragyogott,
a madarak csiripeltek,
s én csak hallgattam,
akár az ártatlan kisgyermek.
Hallgattam a szellő susogását,
hallgattam a tenger zúgolódását,
s a nap mint ékes korona
ragyogott a nagy tükörben,
mely a tenger.
S mint ártatlan kisgyerek, csak néztem.
Néztem a tükörben a koronát
s egyszer csak egy tündért pillantok meg,
megláttam ahogy elsuhant a gyönyörű meseerdőbe,
s én szaladtam utána, de utol nem értem,
Aztán felkeltem és a kis tündér ott ült mellettem!
Álom volt?
Vagy valóság?
Nem tudom!
Csak azt tudom, hogy a tündér nézett
a nap ragyogott,
s a patakocska, akár a tenger
úgy tükrözte a napot!
